2. (3.) hetem
Nagyon sok dolog történt, felgyorsult az életünk rendesen. Nyakamon a fiúk szülinapja, jön az ovi, főzök, pakolok. Nehezen jutottam ide, így a két hét szinte egybecsúszott. Sebaj..
Az első abszolút pozitívum, amit észrevettem, hogy minden rásegítés nélkül múlik a neurodermitiszem. Legnagyobb kisfiam születése óta szenvedek vele, egyre nagyobb és csúnyább foltok jelentek meg a lábamon... meg vele a kellemetlen kérdések: "Mi történt veled?" Bevallom, amíg az allergia magazint meg nem vettem, magam sem tudtam. Olyan volt a lábam, mint egy leprásé, már-már féltem, hogy egyik reggel elhagyom... ott láttam képet a neurodermitiszről és jött a felismerés: hoppá! Hát ez ugyanolyan, mint ami nekem van! Ők elsősorban a tejet említették, de mivel hosszú volt a lista, én is azt mondom, bármi okozhatta. Mindenesetre is a 4 hatalmas foltból mára csak 1 látszik. Éljen a szandál!
Fogytam 4 kilót. Leírni is hihetetlen. Hétfőn, 8 év után először végre újra 62-vel kezdődött a súlyom. Persze lehet mondani, hogy az "éhezés" miatt, de kiábrándító leszek: nem éhezek, sőt!
A heti tervtől mára teljesen eltértem, lelkesen letöltögetem őket, de egyelőre jegelve vannak. 2-3 hét múlva óvoda, akkor nekikezdek újra, megrendelek mindent előre, mert itt sajnos kevés dolgot lehet kapni abból, amire szükségem lenne. Bevallom, kicsit el is csatangoltam, lelkesen bújom a netet egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek után, mert nincs olyan sok időm, mint amennyit elvben rá kellene szánnom. Sok a kreatív megoldás is, igyekszem idényből főzni, illetve "hazaiból", mert az ízre és állagra is jobb, mint a zölden szüretelt import, meg hát valljuk be: olcsóbb is... Persze ezt mindenből nem lehet kivitelezni, pl ha megfeszülök is amerikai lesz az édesburgonya (szüretelési szezon van, így a tanyagazdaságok palettáján is megjelent, de le se merem írni az árát...)
A hússal jelentősen meggyűlt a bajom, mármint nem a fogyasztással, a beszerzéssel. Ugyanis hiába élünk a tanyavilág közepén, a választék általában sem olyan színes, mint ahogy azt hirdetik. Pl a Gertrudenhof elvben tart mindent a báránytól a szarvasig a malacon és a csirkén át, de még marhát és halat is... mivel nincs messze és remek élményparkja van (a gyerekek imádják), így relatív sűrűn járunk, de általában semmi nincs. Vagyis van, csak nem az, amit keresek. Néha árválkodik némi csikremell a polcokon, van marhából és sertésből készült szalámi meg kolbász, virsli és másegyéb, de pl hús nincs. Szarvast és őzet is íratni kell, aztán majd szólnak, ha lő a vadász. Köszi..
Így hát rászoktam, hogy rendelek. Hosszas utánajárást kívánt ez is, mert bevallom, sokszor a semmire írnak olyan árakat, hogy könnyezett a szemem. Pl az egyik oldalon az aranyárban mért marháról kiderült, hogy nagy szeretettel tartják karámban... hát, no comment. A hús ízén tuti átjön a nagy szeretet, ja... máshol 5 hét volt a szállítás, mert ha összejön elég rendelés, akkor vágnak. Megint máshol volt ám minden, már majdnem rendeltem is, amikor kiderült, hogy ipari állatokat dolgoznak fel... ahhoz kegyetlen drága volt, és amúgy sem kívántam igazán az antibiotikumot (se a borzalmas tápízt). Így maradt a Seefried család, akik ugyan nem maguk tartják az állatot, csak elosztók, viszont mindig van minden, csak időben kell rendelni. Kicsit elszomorodtam, amikor kiszámoltam, hogy 140€-nyi hús kb egy heti adag, de hamar kiderült, hogy a fenéket... nagy része a fagyasztóban várja a sorsát. Így nézve a hülyének is megéri.
Rászoktunk a halra (a gyerekek és én, férj ellenáll hősiesen), talán azt hiszem, már írtam is, mekkora öröm volt, amikor felfedeztem, hogy a Deutschesee szállít az Edekába is, megspóroltam a szállítási költséget! (Persze azt maga a cég is elengedi, ha 99€ fölött rendelek, amit lássuk be, nem lenne nehéz összehozni, tekintve, hogy egy "aranydurbincs-csomag" (kb 3 kiló hal) 85€...) Persze a szemembe könnyek szöktek, amikor az árat megláttam (le sem írom, mennyi pl a tőkehal...), de ami tény, az való, remek húsa van, össze nem lehet hasonlítani az alaszkai edekás kilóssal... (aminek kilója harmadannyiba kerül, mint ennek 30 dekája...). Szóval most heti 1-2 alkalommal hal-nap van, (majdnem) mindenki legnagyobb örömére.
A belsőségek is problémások, Mödderéknél egyszer sikerült vennem, azóta is "majd hoznak" (sokat agyalok, hogy vajon elisszák a májukat ezek a csirkék? Vagy miért nincs soha?!? Ahhhh...), Seefriedéknél meg még próbálok valahogy úgy ráhangolódni a rendelésre, hogy máj is legyen. A múltkor ugyanis úgy jártam, hogy kaptam egy levelet, hogy nincs máj... nem azért, mert nem rendeltek, hanem mert én rendeltem későn. Két opcióm volt, a) lemondom a májat, b) egy héttel később küldik a csomagot. Mivel 4. napja álltam a konyhában mindenféle hús nélkül, nem volt kérdés a kérdés. Máj viszont azóta sincs.. (pedig szerintem a gyerekek is nagyon szeretnék)
Lassan lecseng az avokádó szezon is, mindenhol puha, ütődött, félig rohadt gyümölcsöket lehet kapni csak, azt viszont arany árában. Sok mindennek mondanám magam, boldognak nem...
Ami kicsit elkeserít még, hogy reggelente megrekedtünk 3 féle receptnél, a heti project, ha odajutok, kibővíteni a skálát. Kipróbáltam a batáta-kását, rettenetes volt, így az hanyagolós, ezen kívül fut a paraszt-tál, az "áfonya-joghurt" és a zöld smoothie tál... mert gyorsan készen van. Holnapra zöldégreggelit terveztem, de elfogyott az avokádónk :/ ehhh...
Viszont újra futok! Azóta nem is vagyok olyan kimondottan fáradt, reggelente nagyon jól esik, felpörget és feltölt egész napra. Sokan kérdezik, hogy csinálom négy gyerek mellett: felkelek hajnalban. Kell. Muszáj. A bezártságot nem bírom.
Tudnék még írni, oldalakat tele, de hagyjunk a következő beszámolóra is :) Addig is zárszóként: meglett a fényképezőgép kábele, most már semmi nem áll a receptek útjában :D
Az első abszolút pozitívum, amit észrevettem, hogy minden rásegítés nélkül múlik a neurodermitiszem. Legnagyobb kisfiam születése óta szenvedek vele, egyre nagyobb és csúnyább foltok jelentek meg a lábamon... meg vele a kellemetlen kérdések: "Mi történt veled?" Bevallom, amíg az allergia magazint meg nem vettem, magam sem tudtam. Olyan volt a lábam, mint egy leprásé, már-már féltem, hogy egyik reggel elhagyom... ott láttam képet a neurodermitiszről és jött a felismerés: hoppá! Hát ez ugyanolyan, mint ami nekem van! Ők elsősorban a tejet említették, de mivel hosszú volt a lista, én is azt mondom, bármi okozhatta. Mindenesetre is a 4 hatalmas foltból mára csak 1 látszik. Éljen a szandál!
Fogytam 4 kilót. Leírni is hihetetlen. Hétfőn, 8 év után először végre újra 62-vel kezdődött a súlyom. Persze lehet mondani, hogy az "éhezés" miatt, de kiábrándító leszek: nem éhezek, sőt!
A heti tervtől mára teljesen eltértem, lelkesen letöltögetem őket, de egyelőre jegelve vannak. 2-3 hét múlva óvoda, akkor nekikezdek újra, megrendelek mindent előre, mert itt sajnos kevés dolgot lehet kapni abból, amire szükségem lenne. Bevallom, kicsit el is csatangoltam, lelkesen bújom a netet egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek után, mert nincs olyan sok időm, mint amennyit elvben rá kellene szánnom. Sok a kreatív megoldás is, igyekszem idényből főzni, illetve "hazaiból", mert az ízre és állagra is jobb, mint a zölden szüretelt import, meg hát valljuk be: olcsóbb is... Persze ezt mindenből nem lehet kivitelezni, pl ha megfeszülök is amerikai lesz az édesburgonya (szüretelési szezon van, így a tanyagazdaságok palettáján is megjelent, de le se merem írni az árát...)
A hússal jelentősen meggyűlt a bajom, mármint nem a fogyasztással, a beszerzéssel. Ugyanis hiába élünk a tanyavilág közepén, a választék általában sem olyan színes, mint ahogy azt hirdetik. Pl a Gertrudenhof elvben tart mindent a báránytól a szarvasig a malacon és a csirkén át, de még marhát és halat is... mivel nincs messze és remek élményparkja van (a gyerekek imádják), így relatív sűrűn járunk, de általában semmi nincs. Vagyis van, csak nem az, amit keresek. Néha árválkodik némi csikremell a polcokon, van marhából és sertésből készült szalámi meg kolbász, virsli és másegyéb, de pl hús nincs. Szarvast és őzet is íratni kell, aztán majd szólnak, ha lő a vadász. Köszi..
Így hát rászoktam, hogy rendelek. Hosszas utánajárást kívánt ez is, mert bevallom, sokszor a semmire írnak olyan árakat, hogy könnyezett a szemem. Pl az egyik oldalon az aranyárban mért marháról kiderült, hogy nagy szeretettel tartják karámban... hát, no comment. A hús ízén tuti átjön a nagy szeretet, ja... máshol 5 hét volt a szállítás, mert ha összejön elég rendelés, akkor vágnak. Megint máshol volt ám minden, már majdnem rendeltem is, amikor kiderült, hogy ipari állatokat dolgoznak fel... ahhoz kegyetlen drága volt, és amúgy sem kívántam igazán az antibiotikumot (se a borzalmas tápízt). Így maradt a Seefried család, akik ugyan nem maguk tartják az állatot, csak elosztók, viszont mindig van minden, csak időben kell rendelni. Kicsit elszomorodtam, amikor kiszámoltam, hogy 140€-nyi hús kb egy heti adag, de hamar kiderült, hogy a fenéket... nagy része a fagyasztóban várja a sorsát. Így nézve a hülyének is megéri.
Rászoktunk a halra (a gyerekek és én, férj ellenáll hősiesen), talán azt hiszem, már írtam is, mekkora öröm volt, amikor felfedeztem, hogy a Deutschesee szállít az Edekába is, megspóroltam a szállítási költséget! (Persze azt maga a cég is elengedi, ha 99€ fölött rendelek, amit lássuk be, nem lenne nehéz összehozni, tekintve, hogy egy "aranydurbincs-csomag" (kb 3 kiló hal) 85€...) Persze a szemembe könnyek szöktek, amikor az árat megláttam (le sem írom, mennyi pl a tőkehal...), de ami tény, az való, remek húsa van, össze nem lehet hasonlítani az alaszkai edekás kilóssal... (aminek kilója harmadannyiba kerül, mint ennek 30 dekája...). Szóval most heti 1-2 alkalommal hal-nap van, (majdnem) mindenki legnagyobb örömére.
A belsőségek is problémások, Mödderéknél egyszer sikerült vennem, azóta is "majd hoznak" (sokat agyalok, hogy vajon elisszák a májukat ezek a csirkék? Vagy miért nincs soha?!? Ahhhh...), Seefriedéknél meg még próbálok valahogy úgy ráhangolódni a rendelésre, hogy máj is legyen. A múltkor ugyanis úgy jártam, hogy kaptam egy levelet, hogy nincs máj... nem azért, mert nem rendeltek, hanem mert én rendeltem későn. Két opcióm volt, a) lemondom a májat, b) egy héttel később küldik a csomagot. Mivel 4. napja álltam a konyhában mindenféle hús nélkül, nem volt kérdés a kérdés. Máj viszont azóta sincs.. (pedig szerintem a gyerekek is nagyon szeretnék)
Lassan lecseng az avokádó szezon is, mindenhol puha, ütődött, félig rohadt gyümölcsöket lehet kapni csak, azt viszont arany árában. Sok mindennek mondanám magam, boldognak nem...
Ami kicsit elkeserít még, hogy reggelente megrekedtünk 3 féle receptnél, a heti project, ha odajutok, kibővíteni a skálát. Kipróbáltam a batáta-kását, rettenetes volt, így az hanyagolós, ezen kívül fut a paraszt-tál, az "áfonya-joghurt" és a zöld smoothie tál... mert gyorsan készen van. Holnapra zöldégreggelit terveztem, de elfogyott az avokádónk :/ ehhh...
Viszont újra futok! Azóta nem is vagyok olyan kimondottan fáradt, reggelente nagyon jól esik, felpörget és feltölt egész napra. Sokan kérdezik, hogy csinálom négy gyerek mellett: felkelek hajnalban. Kell. Muszáj. A bezártságot nem bírom.
Tudnék még írni, oldalakat tele, de hagyjunk a következő beszámolóra is :) Addig is zárszóként: meglett a fényképezőgép kábele, most már semmi nem áll a receptek útjában :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése