Esetem a csontlével

Jóval az AIP kezdése előtt említették már, hogy nagyon jó lenne csontlevet inni, vagy ha azt nem is, legalább azzal főzni.
Mesélték, hogy egész éjszakára fenn hagyják a tűzön, van, aki suliba/dolgozni is elmegy, ugyanis a jó csontlé minimum 24 órán keresztül fő. Láttam magam előtt a leégett lábast, zöldségeket, konyhát, így nem nagyon fűlött a dologhoz a fogam...


A program azzal nyitott, hogy főzzünk 4 liter csontlét. Ezt még ugye áthidaltam a Brox csontlevével, de sajnos az nagyon hamar elfogyott, és ahhoz képest nagyon drága volt, így nem volt tovább kérdés, hogy a saját kezembe kell vennem a dolgokat..

Nagy nehezen találtam csontot, rendeltem is gyorsan 2 kilót, biztos, ami biztos alapon. Szóval ott volt a csont, ott voltam én, mégis elképesztően nehéz volt magam rávenni, hogy nekiálljak. Végül egy szombaton összeraktam a "lábast"..

Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy írva volt. Vettem leveszöldséget. Beleöntöttem az 5.5 literes fazékba a csontot, megtisztítottam és rápakoltam a zöldségeket (répát, zellert), a fej vöröshagymát (úgy egyben, ahogy volt) és 3-4 gerezd fokhagymát, majd az egészet csordultig töltöttem vízzel és feltettem a legnagyobb karikára. Megsóztam, és vártam, hogy felforrjon.

Ecet is kellett volna bele, de bevallom töredelmesen, akkor is kihagytam, és azóta sem teszek bele.






Szóval az egész cucc felforrt, és én lefedve áthúztam egy kisebb karikára. 1-es fokozatra kapcsoltam, és meglepve tapasztaltam, hogy tényleg gyöngyözve forr. Ez azt jelentette, hogy nem nagyon adta jelét az elforrásnak. Szerencse volt, én legalábbis annak éreztem, hogy még reggel feltettem, így nap közben nyomon tudtam követni, mennyire nem akar elforrni.

A tényen viszont nem változtatott, hogy ha 24 órán át kell rotyognia, akkor bizony sajna az éjszaka is beleesik majd a főzési időbe. Voltak erre az esetre terveim, mint pl hogy lenn alszom a kanapén, poroltóval, felírtam a tűzoltóság telefonszámát stb. Két meglepő dolog is történt viszont: az egyik, hogy simán megfeledkeztem a csontléről estére, így nem elég, hogy fenn aludtam, de még csak fel sem ébredtem. Reggel kaptam sokkot, hogy "úristen, a csontlé!", és láttam magam előtt, ahogy lángol a konyha.. itt jött a másik meglepetés: a csontlé nem hogy nem lángolt, de nagyjából egy csepp sem hiányzott a 5.5 literből, amit feltettem.





Ezt követően egy dolog volt hátra: előre! Elzártam és vártam, hogy hűljön kicsit. Amikor langyosra hűlt, leszűrtem a korábbi broxos üvegekbe (sima fém szűrőn), és betettem az üvegeket a hűtőbe.

Meglepett, hogy lehűlve vékony/vastag zsírréteg lett a tetejükön, túl a sokadik csontlevelemen már tudom, hogy ez normális. A másik meglepetés, hogy zselé lett belőle.. de megtudtam, hogy ez is normális, sőt, ez a jó.

Csak úgy magában továbbra sem tudom meginni, de főzni, vegeta helyett, zseniális!

A másik kiló csontot lefagyasztottam. Elvben lehet. Nekem nem jött be a módszer, kegyetlen büdös lett a csontlé, amit főztem belőle. Először arra gondoltam, hogy biztosan azért, mert a lejárat határán járt a csont a fagyasztásnál. A múltkor viszont úgy jártam, hogy jó egy héttel lejárt a csont, amikor megfőztem, mégsem volt baja (ettől még nem buzdítok senkit a csont érlelésére.... nálunk is a külső körülmények miatt sikerült így a dolog..). Szóval marad a fagyasztás, mint gondforrás.

A bejegyzés tanulsága, hogy nem minden bonyolult, ami annak tűnik. Mindent egyszer kell megcsinálni, utána lesz annyi önbizalom, hogy profinak érezzük magunkat :) (illetve mivel özön videó linket kaptam a csontléfőzés hogyanjáról, önbizalmat adott, hogy nem csak én tartok tőle :) )

Szóval csontlére fel!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések